Az ománi beduinok (arabul: Bedu) a sivatag igazi urai, akik évezredek óta dacolnak a világ egyik legszélsőségesebb környezetével. Dhofar régióban elsősorban a Mahra, a Harasi és a Rashidi törzsek tagjaival találkozhatunk.
A törzsi rendszer: A beduin társadalom alapja ma is a törzs (qabila). Minden tagnak ismernie kell a családfáját és a törzsi hovatartozását. Ez a kötelék 2026-ban is erősebb, mint a modern állami bürokrácia; a vitákat gyakran ma is törzsi vének simítják el.
Karam (A vendégszeretet szentsége): a sivatagban a vendégszeretet nem kedvesség, hanem kötelesség. A hagyomány szerint bármely idegent (legyen az ellenség is) három napig kötelesek ellátni szállással és étellel, kérdezősködés nélkül. Ennek jelképe a Dallah (réz kávéskanna) és a datolya.
A tevék tisztelete: a beduin számára a teve nem állat, hanem „Allah ajándéka”. Dhofarban a tevéknek sajátos neveik vannak, ismerik a családfájukat, és a beduinok képesek felismerni saját állataik lábnyomát a homokban több száz másik közül. A teveversenyek ma is a legfontosabb társadalmi események közé tartoznak.
A modern beduin: 2026-ban a beduinok kettős életet élnek. Legtöbbjüknek van állandó háza Salalah-ban vagy Thumraitban, gyermekeik iskolába járnak és egyetemre készülnek. Ugyanakkor a hétvégéket és a szabadidejüket a sivatagban töltik sátrakban, 4x4-es terepjárókkal, fenntartva őseik életmódját.
A sivatagi navigáció: Bár használnak GPS-t, a tapasztalt beduinok ma is a csillagok (különösen a Sarkcsillag), a dűnék formája és a szél iránya alapján tájékozódnak. Tudják, hogy a dűne melyik oldala keményebb, és hol lehet biztonságosan áthajtani rajta.